Világi év búcsúztatásához és az új év köszöntéséhez számos népi szokás, hagyomány, hiedelem és babona kötődik, melyek célja, hogy biztosítsák a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, a bő termést, az állatállomány szaporaságát. Ezek közé tartozik az ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, a hagymakalendárium - a következő év időjárásának jóslata- vagy az étkezéssel kapcsolatos hiedelmek, mint például az, hogy az év utolsó napján tilos a (szerencsét visszafelé) kapirgáló szárnyasok fogyasztása, illetve lencsét, kölest és halat (az érmeszerű pikkelyek miatt) célszerű fogyasztani, mivel ezek anyagi bőséget hoztak az új évben.

A decemberi hónap tárgya egy összekötözött juhnyíró olló a Csíki Székely Múzeum néprajzi gyűjteményéből és azon csíki hiedelemcsomagból lett kiválasztva, amely az állatállomány megörzésével kapcsolatos, hisz az állattartás, és azon belül a juhtartás, a csíki székely egyik legfontosabb megélhetési lehetősége volt. Például, annak érdekében, hogy a juhok ősszel majd szerencsésen hazatérjenek a legelőről, tavasszal láncon átléptetve hajtották ki téli szálláshelyükről. Ugyanakkor, Szent György napján füstölést gyakoroltak, hogy a juhokat a nyári legeltetés idején ne érje betegség vagy vadállat támadása.

Ugyanilyen hiedelmen alapuló régi babonás szokás volt az, hogy Ádám és Éva napján, azaz december 24-én, a karácsony böjtjén, a háztájon és háztartásban lévő minden ollónak a két élét spárgával szorosan összekötötték és csak újév első napján oldották ki. Ezalatt az idő alatt mindent csak késsel vagy bicskával vágtak. Úgy tartották, hogy eképpen a „farkas szája nem tát”, „nem tudja megfogni a bárányt” és a legelőn tartózkodó juhok a következő évben nem fognak farkas áldozatául esni.